Jan épp nemrég szállt le a repülőről menyasszonyával Jessica-val és két vőlegényével, Jaejoong-al és Philip-el. Jól tudta, hogy egyikük sem érti miért akart külön költözni és nem az ottani családi ház egyikébe. Nem adott magyarázatot, de nem is kellett. Érezte, hogy a többiek tisztában vannak mindennel és támogatták őt.
Egy gyönyörű lakónegyedbe költözött, ahol volt néhány lakásuk is. A fiúk segítettek felcipelni a csomagjait és együtt elmentek bevásárolni, mindent ami csak kellett. A fájdalom és a magány nem uralkodott el rajta addig, míg ők vele voltak. Próbálta tartani magát előttük és ez sikerült is.
Jaejoong óvóan ölelte át és sétált vele a sorok között. Ő volt az egyetlen, aki jól tudta mit érez és mi játszódik le benne. A pénztárnál álltak, amikor fizetéskor a tárcájából kiesett régi szeretteinek fényképe. Nagyot sóhajtott és próbált uralkodni magán, de nem ment. Nem kapott levegőt, a torkát pedig összeszorította a sírás, amit éppen elnyomott.
Jaejoong azonnal kivezette őt onnan és felvitte a lakásába, majd amikor mindent bezárt, hagyta, hogy elsírja magát. Gyengéden átölelte, közben simogatta a hátát, csókolgatta a homlokát és időnként ajkait vette célba. Ez mindig bevált és utána, hogy kisírta magát szótlanná vált.
Mikor a többiek megérkeztek, az egyik szatyorból kivett egy üveg tequilát, poharat, citromot, sőt és egy doboz cigit, hogy kiereszthesse a gőzt és végig vele maradt. A cigi és az alkohol is vészesen fogyott, de Jan nem akart kidőlni. Mikor végre kezdett hatni a pia, Jaejoong az ölébe kapta, pont úgy ahogy Carlos szokta, bevitte a hálóba és lefektette. Nem mozdult el mellőle, mert tudta, hogy úgysem engedné. Hányszor végigjátszották már ezt.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése